A lassan, de induló tavaszon, március 15.-én 54 fővel indultunk el a már hagyománnyá vált Noszlopi emléktúrán:

7 felnőtt, 9 középiskolás; ebből 3 fő bronz fokozatú túravezető, - 38 fő általános iskolás; második osztályostól nyolcadik osztályosig.

Bérelt autóbusszal indultunk Kincsesbányáról, a még didergő gyerekekkel, mert a hőmérő még most is csak 5-6 ^oC-ot mutatott. Elkelt a sapka és a kesztyű. Mindenki megtalálta a helyét és a párját, s fél nyolckor elindultunk.

Az utazás alatt hamar bemelegedtünk, le is kerültek a melegebb holmik. Az éhesebbje már most csökkentette táskája súlyát. Kellemes hangulat uralkodott mindenkin.

Balatonarácsra megérkezve telefonáltunk a vonattal érkező székesfehérváriaknak, hogy a Koloska forrásnál bevárjuk őket. Balatonarácsot elhagyva a patak mellett haladtunk. A még szunnyadni látszó tájon áthaladva, tobozokat gyűjtve, élményeket mesélve megérkeztünk a forráshoz. A Nap sugarai áthatoltak a hideg levegőn és a napsütötte helyeket már átmelegítette. A hatalmas pihenőhely igen alkalmas arra, hogy hátizsákból vagy a tábortűznél-elkészült ételekkel az elvesztett energiát pótoljuk.

Van egy öreg fűzfa, ami még mindig bírja rohamainkat; a gyerekek kedvenc játszóhelye. Már vigyázni is tudnak rá. Csak még sokáig örvendeztessen meg bennünket látványa, árnya, “karjai”!

Hamarosan beértek bennünket a vonattal érkezők. Együtt indultunk tovább a hóvirágokkal tarkított ösvényen, a hegy tetején “minket-váró” kilátóhoz. Alig-alig hallottuk az énekesmadarak fütyörészését; biztosan sálat kötöttek a csőrükre. Bezzeg mi! Csak mondtuk a magunkét megállás nélkül…

Az útvonal jól járható. Mindenki megtalálta örömét valamiben, vagy valakiben. A kilátó előtt lévő meredeken túljutva már fent is voltunk.. A kilátó igen nagy rohamnak volt kitéve: Mindenki egyszerre akart feljutni. Egy-két rendszabályra azért szükség volt. A tiszta idő kedvezett a jó kilátásnak. Gyönyörűek voltak a látóhatárt szegélyező hegyek.

A kilátótól elindulva már csak “lejtmenetben” haladtunk. A fairtások látványa kicsit elkedvetlenített, de bízunk a természet bölcsességében.

A kellemes séta - ahogy én láttam – minden résztvevő számára sok-sok beszélgetésre adott alkalmat. Meglepő volt, hogy mennyi téma jutott eszünkbe.

Lassan beértünk Balatonfüredre. Az ismert utcákon eljutottunk a vörös templomhoz. Minden alkalommal megállunk itt. A vasúthoz közeli kis cukrászdát már ismerősként látogattuk meg. Megszokottá vált a “megrohamozása” is. Jólesett a szabad levegő és a kellemes mozgás után a süti és az üditő. A cukrászdát négy éve nyitotta a vezetője – éppen március 15.-én. Mi voltunk - az elsők között - a vendégei és azóta rendre számít erre a “csatára”. Igyekszik is a kedvünkben járni.

Az autóbuszhoz érve mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk hazafelé. A buszon vidám nótázással telt az idő. Jóleső fáradtsággal a tagjainkban indultunk haza. Köszönet illet mindenkit, aki tett azért, hogy ez a kellemes kirándulás megvalósulhatott!