Hideg reggelre ébredtünk 2003. március 22-én. E napon került megrendezésre Pákozdon a Nemzetközi IVV túranap. Már kis falunkban is felkerültek a sapkák, kesztyűk, amik melegséget adtak didergő kezünknek, fülünknek. Alig volt 5 °C reggel 8 órakor.

A túrán 12 fővel vettünk részt; 3 felnőtt, 1 középiskolás és 8 általános iskolás (6. osztályostól 8. osztályosig). Székesfehérvárra érve, hatalmas tömeg várt. Nehézkesen, de mindenki eljutott a rajt helyére. Itt megint hosszú sor kanyargott, hogy mindenki hozzá jusson a túralapjához, s befizesse a részvételi díjat.

Mi is elindultunk első állomáshelyünkre, a Pandur-kőhöz. Még ebben az alig nyiladozó tavaszban is szép látvány a hatalmas kövek halmaza. A mellettük levezető út- az apró kavicsoktól - amik elég gördülékenynek bizonyultak - egy-két gyaloglónak, köztük nekem is, nem kis erőfeszítést okozott a talponmaradás. Az Angelika forrásig eljutva, nagyon szép látványt nyújtott a fák közt beszűrődő napfény, amely különböző színt adott a tájnak. A még fagyos föld alig-alig akar engedni. De az avar alatt meghúzódó Angelika forrás vize csordogált.

	Egyik fiókánk észrevette ugyan a süppedékes talajt, megpróbálta - szegénykém - átugrani, de ez kissé rövidre sikerült… Bizony, a vizes-avaros sár valósággal elnyelte bokáig a kölyköt. Őt még valahogy kicibáltuk, de a cipőt ott marasztalta. Mit volt mit tenni, az "önállósodott cipőt" külön kellett kibányásznunk. De ez sem volt olyan egyszerű: a kiszabadított cipő megtelt vízzel… Kiöntöttük, kicsavartuk, de - nem volt más hátra - nedvesen kellet felvennie. A vizes cipő hideg volt ugyan, de a mezítlábas túrázás még kellemetlenebb lett volna…(Jó tanulság legyen mindannyiunknak!...)

Felértünk a forráshoz. Az ellenőrzési pontnál rövid pihenőt tartottunk. Addigra a napocska is meglangyosította a levegőt. Ezután a Nadapi szintezési pontot érintettük. A sukorói állomáshelyig kellemes környezetben, nagyon változatos helyeken vezetett a túra útvonala. Az embereket olyannyira "kinyitotta" a bennünket körülvevő természet, hogy az egyórás út alatt rengeteget csacsogott mindenki. Volt, akit a természet szépsége varázsolt el. Volt, aki a "gőzt" engedte ki a fejéből. Volt, akit egyszerűen a levegő frissessége töltött föl.

Sukoró után jól belehúztunk, hogy elérjük a 16 órai - hazafelé induló - buszt. Nagy erőbedobással meneteltünk. A kitűzőket is időben megkaptuk, a buszt is rendben elértük volna, ha a technika ördöge közbe nem szól. A járat kimaradt, így a csatlakozásokat nem értük el. Szerencsére a gyerekek szülei - akik várták csemetéjüket - üggyel-bajjal hazafuvaroztak valamennyiünket. Így - utólag is - hálásan köszönjük!

A túra szépségei mindenkivel elfeledtetik az utazás nehézségeit.

Sok sikert és örömteli munkát kívánunk!