2002. október 05-én rendezték meg a Kozma teljesítménytúrát, amelyen több táv bejárására és kerékpárral való letekerésére volt mód. Tőlünk - Kincsesbányáról - összesen 42 fővel vettünk részt. Ebből 3 fő bronz fokozatú túravezető, 1 fő nem tagja az MTSZ-nek. A 42 főből 6 felnőtt, 5 középiskolás, és 31 fő általános iskolás; második osztályostól nyolcadikosig.

• 10 km-es távon 12 fő indult. Ebből 2 felnőtt, 2 középiskolás (ebből 1 fő bronz fokozatú túravezető) és 8 fő másodikos és harmadikos általános iskolás.
• 20 km-es távon 20 fő indult. Ebből 3 felnőtt, és 17 gyermek, negyedikestől nyolcadikosig.
• 30 km-es távon 7 fő indult. Ebből 1 felnőtt, 1 középiskolás (bronz-fokozatú túravezető) 5 hetedik osztályos.
• 40 km-es távon 3 fő indult. Ebből 2 fő középiskolás (ebből 1 fő bronz fokozatú túravezető), 1 fő hatodikos.

Mire elindultunk, az idő is a szebbik arcát mutatta. (Reggel még nagyon is kedvetlennek mutatkozott…) Először a 40-esek, majd a 30-asok, 20-asok, utolsóként a 10 km-esek indultak neki a távoknak. Csákvár utcáin áthaladva álmélkodva láttuk a szépülő-fejlődő változásokat. Az első állomás a Báracházi barlang volt, ahol jó sokan összetorlódtunk, mert a sziklára való felmászás nem ment mindannyiunknak az első nekirugaszkodásra: Próba szerencse, meg egy lenyúló segítő kéz, s máris fenn van az ember.

A túrajelzések jól láthatók voltak. Nem úgy, mint két évvel ezelőtt. Most szépen ki volt tisztítva az ösvény bejárata.

Az útvonal Gántig nagyon változatos volt. Vegyes erdők, színes lombozatok, már a gyermeki szemet is formálja a szépre. Hát beértünk Gántra, ahol már az úton érezni lehetett a finom fánk illatát. Nagy örömmel fogadtuk e finom falatokat. Itt mindenki pihenhetett. Továbbindulva láthattuk a szabad lótartást. Ez után az élmény után is volt mit nézni. Szép színű virágok, melyek némelyike meg-meglapult a zöld fű között, vagy magasan kinyúlva mutatta szépségét. Kőhányásra érkezve kicsit lehűlt a levegő, de kevés pihenő után, visszatérve az erdő csendes védelmébe, megint barátságosabbá vált. Mire beértünk Vérteskozmára, teljesen kitisztult az idő. Kicsit sajnáltam az oklevelet-kiadókat, s az igazoló pecsétet-adókat, mert olyan sokan voltunk, hogy talán még levegőt sem kaptak. Erre az állomásra talán több ember kellett volna, akik elvégzik ezt a temérdek munkát. Az ellátás itt is fantasztikus volt.

Mi innen, a 10 km-esekkel együtt, autóbusszal tértünk vissza Csákvárra oklevelünkkel és a kitűzővel büszkélkedve. A félelmes erővel haladó 30-asaink és 40-eseink is beértek a célba, Csákvárra. A távot a szintidőnél 1,5 órával kevesebb idő alatt teljesítették. Így mindannyian sok szép látvánnyal, fáradt tagokkal és néhány vízhólyaggal elindultunk haza.

Nagyon köszönjük a kalóriapótló juttatásokat, s mindazok segítségét, akik idejüket arra áldozták, hogy akik részt vettek a túra bármelyikén, jól érezzék magukat. Legyen erőtök továbbra is e nemes és nem könnyű feladat teljesítéséhez.