Egy új túra, amelyen még nem voltunk; 2003. április 12.-re szerveztük meg, a Bakony keleti részén. Várpalotáról indultunk és a cél is itt volt. 20 fővel vettünk részt. Ebből 4 fő felnőtt, 2 fő középiskolás, (ebből 1 fő bronzfokozatú túravezető), a többi: 14 fő ötödiktől nyolcadik osztályos tanuló.

Mindenki örömmel vette, hogy a Burok völgyben is fogunk teljesíteni kilométereket. Akkor még nem tudtuk, hogy mi is az, ami ott vár ránk. Várpalotára érve nagyon hamar el tudtunk indulni, már 8 órakor. Nagy lendülettel indultunk a városból kifelé az erdőbe. Itt fogadott bennünket az erdő ébredő élete; madarak éneke, és az a csend, ami csak az erdőben tapasztalható. Az út nagyon szép. Tele látnivalókkal, a kisebb emelkedőkkel megmutatta magát ez a tájegység is. A növekvő és a már nyíló virágok nem csak minket ejtettek ámulatba, hanem egypár túrázó, fotóskedvű társunkat is. Érdemes leereszkedni a talajszintre, hogy alaposan megnézze őket az ember, mert lenézni mindent lehet, de ezeket meg kell nézni ott, ahol vannak. (A világért se szakítsa le senki azokat!)

Az első állomást elérve, Királyszállás alatt, a Burok völgy bejáratánál egy kevés ideig pihentünk. És milyen öröm volt látni, hogy még utánunk is milyen sokan jönnek. Lassan mindenki összeszedte magát, s elindultunk, hogy meglássuk azt a szép Burok völgyet. Hát, ami ránk várt, az ott volt, és az a valami a "CSÚCS".

Nehéz, de szép. Gyönyörű és fárasztó. Nem lehet megúnni, mert minden lépése mást láttat, kínál valamit, s minden lépésnél leméri erőnket, türelmünket. Volt, hogy nem tudtuk átlépni hatalmas kerületét a fának. S lám, már jön is a segítség, s egymás után felhúzzák azokat, akik még járatlanok az ilyenben, köztük én is. Fiataljaink persze sokkal fürgébben ugrabugráltak, mint én. De nagy öröm, hogy ezt a kihívást is teljesítettük Bakonykutiig. Itt a faluban tapasztaltuk meg a második csendet. Mert itt is az volt. Mi, akik ide belopóztunk, talán ott a szívekben ezt érezhettük, mert ezt a csendet senki sem zavarta meg. Jó sokan jöttünk össze. Kellemes pihenés után elindultunk a Baglyas tetején lévő állomásig. Az emelkedő, amin feljutottunk, hát egypárszor megállásra kényszerített bennünket, mutatva nagyságát. Sok tanácsot kapunk menet közben túrázó társainktól. Például, hogy hogyan menjen felfelé. A levegőt hogyan vegye, s he lehet, a beszélgetést mellőzze. Felérve a Baglyas tetejére, ha tudott volna kapaszkodni a szél, hát kapaszkodott volna, de nem volt mibe, így csak átsüvített a sima hegy tetején, még a bélyegző kezelőket is próbára tette a hideg. Ők egy kisebb mélyedésben találtak menedéket.

Innen elindulva, már mindenkin látszott a fáradtság. Ez lehet a nem megfelelő lábbeli használatából, vagy a rendszertelen gyaloglásból, vagy - ki tudja - talán harminc kilométer alatt van mindannyiunknak a tűréshatára? Majd kiderül. Az oldalon leérve, jobbra fordulva, a szalagozáson beértünk a Hideg völgybe. A látvány feledteti a fáradtságot és a fájdalmat is. Az összeérő fák, a nagy szikladarabok, a kacskaringós út kedves látványt nyújtott mindenkinek. Ahogy innen kiértünk, visszatekintve láttuk a hatalmas sziklafalat, amely óriási nagyságával megmutatta itt is, hogy az ember milyen kicsi. Beértünk Inotára, s itt derült ki, hogy két fiú lemaradt. Talpraesettségük és mások segítségével eltaláltak az inotai utcákon keresztül a 7. állomásig. Sokszor tapasztaltam, hogy ez mindenhol így van, hogy mindig ott a segítség, ahol arra éppen szükség van. Megint tanultunk valamit. S ezek a tanulságok visznek bennünket előre egymás megismerésében. Már mindenki jólesően fáradt, igyekszünk beérni a célba. De a szép környezet mindig mutat valamit, amivel segíti túrázóit. A célba érve mindenki megkönnyebbülten vette át oklevelét, s a vele járó kitűzőt.

Az útvonal mindenhol jól jelzett volt, a felfestett jelek jól láthatók voltak.

Köszönjük, hogy ti is, akik szerveztétek ezt a túrát, ugyanúgy bejártátok, mint mi, s ti is részesei lehettetek annak a sok szépségnek, amit csak a látvány tud nyújtani. A fáradtság elmúlt, de még mindig az útvonal békessége és csendje az, ami napjaimnak erőt ad.

Köszönjük mindazok munkáját, akik által ide is eljuthattunk.