Kazinczy Isk. Természetjáró Szak. O.
Kincsesbánya, Iskola u. 1. 8044
“Kincs, Kultúra, Sport”
Kulturális és Szabadidős Egyesület
Kincsesbánya, Kincsesi u. 39. 8044

Túrajelentés

A 2002. november 16.-án megrendezett FEHÉR-VÁR-PALOTA teljesítménytúra 10, 20 és 40 km-es távján vettünk részt; 47 fővel. Részletezve:

10 km-es távon: 3 fő indult.

Ebből: 2 fő nyolcadikos,

1fő hetedikes - mindhárman MTSZ tagok

Érdemes volt megjegyezni; az egyik nyolcadikos fiúnak fájt a lába, de nem akart kimaradni a “kupás” versenyből, ezért a kisebb távot választott. Két barátja – szolidaritásból – vele ment. E két gyermek viselkedése jó példája volt az önzetlen szeretetnek és összetartásnak.

Az ötfős csapat, akik a 40 km-es távra vállalkoztak, korán reggel indultak. Mindannyian MTSZ tagok

Ebből; 2 fő bronz-fokozatú túravezető. (Ők középiskolások.)

A többiek: 2 fő hetedik osztályos, általános iskolás

1 fő középiskolás

Rendre – telefonon – tudatták velünk, hol járnak. Mérföldes lépteikkel az inotai tavacskáknál beértek bennünket, a 20 km-eseket… Innen ők indultak el előbb az utolsó ponthoz; a célba. Mi, “huszasok”, bevártuk a “tízeseket” és innen együtt indultunk célba.

A 20 km-es távra 39 fővel indultunk el, nagy örömmel, mert még a túra e szakaszán nem voltunk. (Kicsit várakoznunk kellett, mert elfogytak az igazoló lapok és a térképvázlatok. Amíg ezek megérkeztek, a lovakban gyönyörködtünk…) A 39 indulóból 1 fő bronz fokozatú túravezető (középiskolás) 4 fő felnőtt

a 34 fő vegyesen; a második osztályostól a nyolcadikosokig, vett részt a túrán kimondhatatlan lelkesedéssel. Mind a 39 fő MTSZ tag.

Ezután két csoportra oszlottunk; a lassabbak előbb indultak (az “aprójószággal…”), majd a gyorsabbak.

Pompás idő volt. Az útvonal ragyogó, a kilátás – egyik-másik helyen – varázslatos volt. Felgomolygó ködök már az ősz jelenlétét bizonyították, de a szívünkben tavasz volt. A gyerekek lelkét-fantáziáját is alaposan megmozgatta a rendkívül változatos táj. Ami a megmozgatást illeti; a lábak sem “úszták meg”: Minden túrán akad egy-egy leragasztanivaló hólyag, egy-két fájós térd, boka, talp.

Mindezek ellenére; a kupa megszerzésének öröme minden bizonnyal elhozza őket máskor is erre a túrára. Hiszen ez volt a célunk; kimozdulni a hétköznapok szürke egyhangúságából, feltöltődni friss levegővel, élményekkel.

A túra jól volt előkészítve: Az útvonal ki volt szalagozva. Valószínűleg senki nem tévedt volna el akkor sem, ha nincs térképvázlat, leírás. Valamennyi túratársamnak – köztük nekem is – ez is kellemes élményt jelentett.

Ahogy közeledtünk Meredélytő állomáshoz, dal ütötte meg a fülünket valahonnan, szinte a semmiből. Kellemes érzés volt, ahogy a dalocska, valahol fenn a levegőben szárnyalt. Még szellő sem rezdült, szinte az is érezte, hogy ezt a pillanatot nem szabad megzavarnia. Ettől a perctől kezdve a dal is segített vinni a lábakat, s mi csak mentünk és mentünk mind feljebb és feljebb. Aztán kiderült: Itt fenn, a Meredélytőn egy dalosajkú fiatal lány ajkáról csendült fel a nóta és szárnyalt és hívogatott, emelt. Köszönjük neked te kis “hegyi tündér”, hogy énekeddel annyi szépséggel és örömmel ajándékoztál meg mindannyiunkat!

A jó levegő nemcsak a léleknek tett jót, de a gyomrunk is alaposan követelőzött. Hála a szervezőknek, változatos és finom elemózsiával voltunk ellátva. Köszönjük továbbá a szervezőknek azt is, hogy érezni lehetett a gondos előkészítő munkát, hogy valamennyien résztvehettünk ezen a szép teljesítménytúrán.