Megyen a hegyen a turista …

Pöntölei, mezőföldi emberként vágyom a dombot, a hegyet, az erdőt, s ezeknek kincseit. Minden alkalmat megragadok, hogy gyalog, kerékpáron vagy vízen, de az erdő, vagy a berek ösvényeit járhassam. Alkalom pedig van bőven. A térség túracsapatai bőséges programmal várják az érdeklődőket.

A Pentele Természetjáró Egyesülettel május 24-én a Mecsekben Pécsváradról indulva túráztunk. Már az induláskor lázba hozta 30 fős csapatunkat, hogy a sárga sáv jelzést követve fel kell mászni a Zengőre. Néhány túratárs nem is vállalkozott erre a kihívásra és az aszfaltozott erdei úton átsétáltak a találkozási pontra. Mi, többiek - a tetemes szintemelkedés okozta rózsás arccal, kicsit lihegve hódítottuk meg a csúcsot. A kilátóként is funkcionáló geodéziai toronyból csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. A gyönyörű napsütésben jól látszottak a mecseki csúcsok, gerincek, kilátók, a TV torony és még a jóval délebbre található Szársomlyó is.

Egy kis kalória bevitele után lefelé indultunk a térdpróbáló lejtőn, melynek tövében találkoztunk a „csúcsot kerülőkkel”. Itt egy rövid és meleg májusi zápor után indultunk Püspökszentlászlóra. Már a település előtt csodálkozva állapítottuk meg, hogy platánok és más – nem a magyar erdőkben szokásos – fafajtákkal találkozunk. Az erdő és az arborétum határát szinte észrevétlenül átlépve értünk az egyházi épületegyütteshez, ahol a kápolnát és az arborétum egy részét is megtekintettük. Megkóstoltuk az idevezetet Hetyey forrás vizét, és megnéztük a temetőben nyugvó apácák sírfeliratait. Ezután Kisújbánya felé indulva terveink szerint a bánáti bazsarózsa egyik termőhelyén szerettünk volna ismerkedni ezzel a különleges és híres növénnyel. Mivel már virágzó példányt nem találtunk és a kitérő is hosszabbra sikerült, így jelzetlen úton tértünk vissza eredeti útvonalunkra és a néhány hátramaradt túratársat – a mobil telefonok használhatatlansága miatt – csak némi gyaloglás után a gerincről lekiabálva tudtuk értesíteni arról, hogy mi már fent vagyunk. Ismét együtt folytattuk az utat a Mizse-tetőn át, ahol a tavaszi rét virágpompája fogadott minket. Ahogy az ember a virágos rétet elképzeli: réti boglárka, magyar szegfű, kaszanyűg bükköny, mogyorós lednek, réti margitvirág, harangvirág, tejoltó galaj és még sok illatos, csodálatos növényt ismertünk fel. Kisújbányára koradélután érkeztünk és a helyi büfé forgalmát erősen fellendítve ettünk, ittunk, nyaltunk, ki-ki kedve szerint.

Kisújbánya az Óbányai völgy felső végpontján található, néhány házból álló völgyi, egyutcás település, a Dél-dunántúli Kéktúra ellenőrzőpontja. A települést elhagyva és a kék sáv jelzést követve a vetődéssel keletkezett óbányai völgybe értünk, ahol a locsogó patak partján haladva, a Ferde-vízesés, a Csepegő-szikla, források és több kisebb vízesés után érkeztünk a főként németajkú Óbányára. 15 km-t gyalogoltunk és 560 m szintet győztünk le. Az út porának leöblítése után fáradtan, de élményekkel tele, napsütötten és jókedvűen tervezgettük a következő pilisi túrát a hazafelé vezető úton.

Aki ott volt, jól tette, aki nem jött, bánhatja.

Pentele Természetjáró Egyesület
Jurinka Rozália
30/2173020